Megfagyott pillanat
 

Kezemben a papírral állok,
könnyeimtől semmit nem látok,
csak azt a két szót: tartós beteg
- a világom beleremeg.
 

Megfagyott a pillanat,
eltűnt egemről a Nap,
a szívemre árnyék vetül:
hogy nevelem fel emberül?
 

Tudok-e majd így sem félni,
az életünket nem 𝑡𝑢́𝑙élni?
Fáj, hogy ő már sosem lesz „kész”
- vagy én leszek, általa, egész?
 

A világom megremeg,
a levegőm bent reked
- de megjelent a remény
kettőnk közös egén.

Szele Zsófia | SzóFiaságok