Minden nő életében vannak küzdelmek. Kinek kisebb, kinek nagyobb, ez függ attól is, milyen csomaggal érkezik ide a Földre.

Fapados, középkategóriás, netalán full extrás. Lehet a háttered full extrás, a csomagolásod kiváló, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a belső ragyogás is szériatartozék.

Sőt………….azt hiszem nő nem született még erre a bolygóra úgy, hogy száz százalékosan elégedett lenne magával. Hozzuk visszük éveken, vagy akár életeken, generációkon keresztül a traumákat. Átadjuk tovább mi is, örökítjük őket, takargatni próbáljuk, elnyomjuk, elhessegetjüket őket.. Pótcselekvésekkel éljük le az életünk. Elnyomjuk a fájdalmakat, az érzéseket.

Nőként annyi, de annyi helyen kell egyszerre helytállni, hogy azt meg leírni is sok.

Mik is ezek pontosan? Legyél csinos, ápolt, mindig tipptopp. Legyél jól informált, okos, de ne oszd az észt, azt nem kedveli senki. Légy érzékeny, légy kedves, udvarias, szófogadó, házias, egy nőnek az a “dolga” hogy az otthont egy meleg fészekké varázsolja.

Egyre több ellentmondásba ütköző elvárás telepszik ma a nőkre. Tudom, nemcsak a nőkre…..a férfiakra és gyerekekre egyaránt.

2020 a változás éve. Mikor tavaly erről olvastam valahol, legyintettem egyet, és arra gondoltam persze, mindenki ráhúzhatja ezt a saját életére valamilyen formában. Változnak a munkahelyek, változnak a párkapcsolatok, változnak az érzések, sok minden változik.

Aztán beütött a 2020-as év, kinek az életében nem következett be változás? Mindenkinek megváltozott az élete valamilyen formában.

Nekem azt hiszem a legjelentősebb változás az életemben, az a sok lelki szarság elengedése volt. Vagyis inkább az út kezdete. Több ezer kilométeren át cipelt súlyokat nem tudom rövid idő alatt letenni.

Sok sok munka van még ebben, egy részén már talán túl vagyok. Vannak még korlátok, állnak még falak, de milyen sok van, arra csak akkor jöttem rá, mikor már elindultam az úton.

Mi az ami nekem segített? Sok ilyen volt, sokféle módon próbáltam a saját traumáim, a saját blokkjaim feloldani. Van még bőven az utamból, nem tudom mikor érek a végére.

Hatalmas nagy löketet ad mindig mikor külső megerősítést kapok, talán ennek a hiánya a legfájóbb és legérzékenyebb pont. Egy jól megkomponált fotó rengeteget segít ilyen helyzetben. Van egy picit “elszálltabb” érzékeny énem is, ami néha nagyon szárnyal, néha meg nagyon nagyon mélyen van………

Mikor lent vagyok egy kicsit, jó érzés visszanézni ezeket a fotókat. Emlékeztet. Közelebb hoz saját magamhoz. Az igazi Önmagamhoz. Ami csak rólam szól. Lehet hogy ez első olvasatra, első hallásra nagyon önzőnek tűnik. De gondolj bele nőként, anyaként hány olyan dolog van ami kizárólag Rólad szól? Nagyon kevés igaz?

Nehéz megtalálni azt ami kikapcsol. Nem mindig találjuk meg a hétköznapokban az apró szépségeket. A kis pozitív töltéseket. Én is hajlamos vagyok belesétálni a csapdába, és azt gondolni, hogy ami nem tart legalább egy napig, azt fel sem tölt igazán. Pedig ez önámítás. Nincs általános recept, nincs idővel meghatározható ……………...ami beválna mindenkinek.

Megnyílni mások előtt, kinyitni a lelkem, számomra ez hatalmas nagy kihívás. Mások magabiztosnak, és kicsit őrültnek látnak engem. A magabiztosság álca. Vannak dolgok amiket könnyen leteszek, külsőre fesztelennek tűnhetek, de mégsem vagyok az. Miért? Mert nem tudom teljesen elengedni magam, nem jön könnyen a bizalom, a sérüléstől való félelem mindennél erősebben elsöpri a többi érzést.

Most ezen az úton járok épp. Tanulok, folyamatosan, fejlődök, hagyom hogy hassanak rám az emberek, az új ismeretek, nem félek az ismeretlentől, élvezem az újdonságokat. Keresem a kihívásokat, egyre több mindent, egyre máshogy engedek be az életembe.

Megengedek olyan dolgokat magamnak, amik kizárólag rólam szólnak. Próbálom nagyon nagyon szereti önmagam. Folytatom az utam……..

• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben

• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben

• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben