Gyerekkoromtól kezdve kövér kislány voltam, a nagyi kedvence. A környezetem étellel fejezte ki a szeretetét, én pedig csak híztam. Jöttek a közösségben a csúfolódások, kiközösítések, én pedig az édesség adta mámorba menekültem, mert akkor boldog voltam. De eljött az a pont, amikor már szerettem volna kapcsolatot, ám amíg magamat nem tudtam szeretni, nem várhattam el mástól sem, hogy elfogadjon, és mint ilyenkor a legtöbb ember teszi, elkezdtem én is falakat emelni magam köré. Úgy éreztem, a boldogsághoz és szerelemhez a csinos külső vezetett volna, amit ma már tudok, hogy nem feltétlenül így van.

Közel 6 évvel ezelőtt elhatároztam végül, hogy drasztikus módszerhez folyamodom, mert az eddigi kísérleteim mind kudarcba fulladtak. Elvégeztettem egy gyomorszűkítő műtétet. Lefogytam, és elkezdtem sportolni is - ez lett a pótszerem az édesség helyett. Plasztikai műtétek sorozata következett, hogy a megereszkedett bőrfelesleget eltávolítsák. A testem teljesen átalakult, és vonzó, csinos nővé váltam, legalábbis a tükör már ezt mutatta, de ezt én még valahogy nem láttam. Vártam a külvilágtól a visszaigazolást, ami jött is, de nem olyan formában, ahogy vártam vagy reméltem. Lelkileg még mindig a kövér lány voltam, nem tudtam a falon kívülre lépni, megijedtem a hirtelen változástól, védtelennek, elveszettnek éreztem magam az új világban.

Pont egy évvel ezelőtt kialakult egy munkahelyi „kapcsolatom”. Régóta hallgattam a szép szavakat, és egyik délután gondoltam egy merészet, írtam a fiúnak. Gyorsan témánál voltunk, és az első üzenetváltás után 5 órával már a lakásomban volt. Itt se gondolkozott sokat, hamar az ágyra dobott és másfél-két órán keresztül le se mászott rólam. Az érzés borzalmas volt, mert csak monoton zakatolt bennem. Én nem számítottam, az érzéseim, a testem, semmi… Végül ő elment, és utána tényleg elment. Ez volt az első alkalom, hogy valakit közel engedtem magamhoz. Utána, ha találkoztunk, csak köszönt, soha nem beszéltünk. Én szenvedtem, kételkedtem magamban, kerestem magamban a hibát, hogy hol, mit rontottam el. Nyárra teljesen összeomlottam. Állandóan sírtam, kedvetlen voltam. A környezetem ebből soha semmit nem látott, mert kifelé mindig az erős, kiegyensúlyozott, mosolygós arcomat mutattam. Minden csak színház volt, belül pedig haldokoltam. Októberben végül elmentem egy pszichológushoz, hogy segítsen megtalálni a helyem az új testemmel ebben a világban. A terápiám jól halad, de az igazi áttörés ezen a héten történt.

Kedden üzleti megbeszélésem volt egy budai hegyoldalon fekvő villában lévő irodában. A környezet leírhatatlan harmóniát árasztott, egész Budapest a lábam előtt hevert. Ahogy beléptem az ajtón valami megmagyarázhatatlan nyugalmat éreztem. Olyan érzés volt mintha már találkoztunk volna az ügyfelemmel. Kaptam az asszisztensnőtől egy teát és elkezdtünk beszélgetni. A levegő egyre forróbb lett körülöttünk. Olyan igézően nézett rám, olyan volt mintha a gondolataimban olvasna. Egyszerre volt rémisztő és megnyugtató is. Megbeszéltünk egy következő találkozót csütörtökre. Én hazamentem, de annyira az események hatása alatt voltam, hogy magamhoz kellett nyúlnom este elalvás elött. Reméltem, hogy csütörtökig nem szűnik meg a varázslat, és nem kellett csalódnom.

Ugyanaz a környezet, hangulat fogadott reggel. Megint hatalmába kerített a nyugalom és egy felfoghatatlan bizalom érzése. Teljesen átadtam magam az érzésnek. Elvesztettem minden kontrollt, amibe pedig mindig annyira kapaszkodom. Levetkőztem és ott ültem a tárgyaló asztal mellett egy székben, meztelenül egy szinte ismeretlen férfival, és nem feszengtem, sőt! Ő jobban zavarban volt, de átlépte ő is a korlátait és levetkőzött. Nem kellett sok idő, és már az ölében ültem. Nagyon jó volt azt érezni, hogy kívánnak, hogy akarnak engem! Egyszer csak megtörtént a csoda! Tudta, érezte, hogy nekem erre van szükségem. Nem erőltettünk semmit, minden olyan természetes, finom, lágy, megnyugtató volt. Számomra olyan érzés volt, mintha a lelkeink örömtáncot jártak volna, és a testünkön keresztül eggyé váltak volna…Az érzés mámorító volt. Leírhatatlan boldogság volt közben a szemébe nézni, és látni a kielégülést. Ekkor megszületett A NŐ, akit annyi hosszú éven át rejtegettem! Ez a férfi lebontotta a falaimat. Hosszan búcsúzkodtunk, öleltük egymást, mert tudtuk, hogy ez a varázslat ott és akkor véget ér. Nincs folytatás, a cég részére akit képviseltem, a szerződést is megkötöttük. Mindegyikőnk átlépett a saját korlátain és innentől szétválnak az útjaink.

Rövid, de mindkettőnk számára nagyon intenzív pár óra volt, most pedig, hogy leírom ezeket a sorokat, úgy érzem elkezdtem végre élni. Nincs szükségem rá, hogy megfeleljek bárminek és bárkinek is. Ha belegondolok, hogy veszítettem-e azzal bármit, hogy ilyen későn történt csak meg velem az első szexuális élmény, mára úgy gondolom, hogy nem vesztettem, hanem nyertem. 40 évesen szabad, független, szexi Nőnek érzem magam, az élet bármely helyzetében.

( A boritókép, csak illusztráció )

• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben

• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben

• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben