Volt már veled olyan, hogy nem találtad önmagad? Amikor magadra néztél, és nem tudtad, hogy kit látsz a tükörben? Sokszor felteszünk kérdéseket, keressük a válaszokat. Én mostanában tettem fel magadnak egy nagyon fontos kérdést: „Ki vagyok én?”.
Két éve autoimmun betegség miatt eltávolították a lépemet, és azóta egyszerűen nem találtam magamra, mintha valami megtört volna bennem. 2017 márciusában önkéntesként tolmácsoltam siketeknek egy konferencián, és a konferencia óta úgy éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. De akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent.
Mivel magával az érzéssel, hogy "nem vagyok a helyemen", nem tudtam mit kezdeni, így elkezdtem önmagamat keresni. Elmentem pályaorientációs tanácsadásra, személyiségfejlesztéssel foglalkoztam, önismereti teszteket töltöttem ki, hogy megtaláljam, ki is vagyok valójában. A pályaorientációs tanácsadáson ugyan nem tudtak velem mit kezdeni, semmilyen kézzelfogható tanácsot nem kaptam, ami persze nem segített tovább lépni a megrekedt állapotból. Annyit azonban megtudtam, hogy a 40. év környékén alakul ki hasonló érzés az emberekben, hogy mást akarnak csinálni és keresik önmagukat. Nálam ez is közrejátszott, de valójában a megrekedtséget egy 20 éve őrzött titok okozta.
A világ elől elzárkózva éltem 20 évig, én ezt buroknak hívom. Mi is ez a burok valójában? Egy gödör, aminek az alján voltam. Elbújtam mindenkitől és mindentől. Lefoglaltam magamat mindenfélével, mert addig sem kellett szembenéznem önmagammal és a lelki fájdalmaimmal, ám ez egy ördögi kör volt. Mivel elzárkóztam mindenkitől, így önmagamat marcangoltam. Ez az állapot persze ördögi köröket generált, hisz azzal jutalmaztam magamat, hogy igyekeztem finomakat enni. Mivel finomakat ettem, így kövér lettem és csúnyának láttam magam. Ebben az állapotban senki nem barátkozott velem, senki nem nézett rám, a férfiaknak sem tetszettem, valójában észre sem vettek. Mindezt azzal magyaráztam, hogy kövér vagyok és csúnya, de valójában saját magammal volt gond. Ám a burok megvédett. Nem értek lelki fájdalmak, mert bezárkóztam. Úgy éreztem, hogy nekem ez így jó, de valójában szenvedtem. Majd 2017-ben elkezdtem felismerni mindezt, és szembenézni önmagammal, ami nagyon fájdalmas volt.
Amikor úgy döntöttem, hogy kijövök a burokból, összeomlottam. Nem találtam a helyemet a való világban, és nagyon sokat sírtam. Nagyon szeretnék férjhez menni, de mivel burokban éltem, így senki nem nézett rám, nem is udvarolt senki. Majd amikor kijöttem a burokból, szembe kellett néznem valamivel, ami először összeomlást eredményezett ugyan úgy, ahogyan huszonévesen is. Ez pedig az abúzus. Rá kellett jönnöm, hogy azért bújtam be a burokba, azért zárkóztam el a világtól, mert akkor nem bánthatnak. 20 éves voltam, amikor szexuálisan molesztált valaki, és képtelen voltam ezt feldolgozni, senkinek nem beszéltem róla. 20 évig éltem ezzel a titokkal, de most úgy döntöttem, hogy itt az ideje szembenézni vele.
Mi mindent hozott magával ez a titok? Nemcsak lelki összeomlást, de lelki eredetű betegségeket is, többek között az elhízást, ezzel is védtem magamat a férfiaktól. Persze ez nem volt tudatos. Mivel csúnya voltam és kövér, így jogos volt, hogy senki nem nézett rám. Mivel túlsúlyos voltam, így a lelkem is szenvedett, amihez egy autoimmun reakció is hozzájárult, így önmagamat pusztítottam el szép lassan.
Végül mégis úgy döntöttem, hogy szembenézek mindezzel, és bár erre nem lehet, de próbáltam felkészülni a fájdalomra, ami ezzel jár. Először bevállaltam a lép-eltávolítást, hogy elhagyhassam a szteroidot. Ezután jött egy egyéves regenerálódási, gyógyulási folyamat, a szervezetem igyekezett a szteroid hatásai alól felszabadulni. Szépen fokozatosan elkezdtem tornázni, először egy kis gyógytorna otthon, majd box aerobic, és végül összeszedtem magamat, és elmentem egy edzőterembe box aerobicra, a keményebb edzés miatt. Számomra ehhez is nagy bátorság kellett, hogy egy edzőterembe bemenjek. A keményebb edzésnek köszönhetően már fogytam 20 kg-t.
Mivel elkezdtem önismerettel és személyiségfejlesztéssel is foglalkozni, így lassan kezdtem látni, hogy ki is vagyok valójában. Megnyugodtam és szembenéztem a lelki sebeimmel is. Egyre erősebb a lelkem azóta is, és elindultam az önmegvalósítás útján. A labilitás is egyre kevésbé jellemző rám, célorientált és kiegyensúlyozott lettem.
Önmagadat olyannak látod, amit a környezeted visszajelez rólad, tükörként. Ezt a hatalmas változást a körülöttem lévők is észrevették, és bíztatni kezdtek, ami még nagyobb erőt és lendületet adott a folytatáshoz. Mivel érkeztek a pozitív visszajelzések, mind a személyiség, viselkedésbeli változásokra, mind a fogyásra, így az önbizalmam is elkezdett erősödni. Nemcsak a belsőm, de a külsőm is változott, aminek hatására ráléptem az önmegvalósítás útjára.
Lehet, hogy te is hasonló cipőben jársz. Merj szembenézni önmagaddal, a fájdalmaiddal, lelki sebeiddel! Én döntöttem, kijöttem a burokból, meghaltam, hogy újjászületve egy jobb életet élhessek. Lehet, hogy ez a burok megvédte a fájdalmas titkomat, de valójában lemaradtam mindenről, ami addig fontos lett volna nekem. Neked kell döntened, hogy megváltozol, akarnod kell a változást minden erőddel, őszintén magaddal. Ez sokszor fájdalmas és nehéz, de a végén valami sokkal jobb vár rád. Ne add fel, dönts és változz te is, hidd el, megéri!
( A boritókép, csak illusztráció )
• A CV / portréfotózásról bővebben itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
