Amikor két művész találkozik ,nagy eséllyel valami különleges alkotás születik. Kamilla élete történetét fikciókkal fűszerezve festette le szavakkal, én pedig megörökítettem képek formájában.
20 éves vagyok, sírok a WC-n: „az apám meg fog ölni”, „nem akarok gyereket”. De nem akarom bántani, azonnal szeretem, simogatom a hasam. Kettősség.
Férjhez megyek. A plébános nem ad össze, azt mondja a helyzetemben nincs szabad akarat, járjak hozzá, gondoljam át. Azt gondolom micsoda bunkó – évekkel később értem meg, az egyetlen ember volt, aki tiszta szívvel nézett engem és engem nézett. Egy másik összeadott.
Valahogy 20 évesen egyre többször kívülről nézem önmagam – megmagyarázom, hogy minden jó lesz. Szép család, három gyermek. Az a tipikus anyaagy, ami arra jó, hogy ne magadat nézd, hisz van kiért élni. És sokszor el is hiszem.
Szerepeket játszom, maximalistaként. Próbálok megfelelni. Egyszem fiú szüleinek, ahol talán a mostani válság eljuttatja oda a férjem, hogy elvágja végre a köldökzsinórt, amit 30 évvel ezelőtt illett volna. Próbálok megfelelni, erőn felül, de sosem vagyok elég, sosem vagyok jó.
Mindennap főzök, a gyerekkel én éjszakázom, én hordom őket mindenhová.
Az apám megbetegszik. 49 éves. 50 évesen eltemetem azt a Férfit, akihez fogható energiákkal senki más nem rendelkezik a környezetemben, aki tudom, hogy egy bástya volt. Összeomlok.
Robot módjára teszem a dolgom. Dolgozom, mellette három gyereket nevelek, háztartást vezetek – mindezt nem elég jól, mindig megkapom.
Nem érzem, hogy számítanék bárkinek is. Legyen ebéd, legyen tiszta ruha, legyen házi feladat, legyen jó fizetés… Csak akkor vesznek észre, ha valami nincs meg.
Sírok, könyörgöm, itt vagyok, elfogytam, fáradt vagyok. „Ilyen az energiaszinted, mások vagyunk, te ennyit bírsz csak.” - mondja a mama.
Nem hall a férjem, nem hall senki sem.
Eldöntöm és tudatosítom, egy életem van, én vagyok érte a felelős, nem kell, hogy a boldogságom mástól függjön.
Vágyom arra az érzésre, ami bennem él arról, hogy milyen lehet festeni. Hozza az élet a tökéletes embert, a legjobb tanárt az utamba és elkezdek rajzolni tanulni és két hónappal később megfestem az első képem. Csodálatos barátság születik, családi közösség, érzelemgazdag képek. A csikung is segít. Töltődök, erősödök és végtelenül hálás vagyok!
Tudom már, mit nem akarok. Nem akarok megfelelni. Nem akarok szerepeket játszani. Nem érdekel, mások mit gondolnak. Nem akarok elszámoltatást, nem akarok aranykalitkát, nem akarok alá-fölé rendelt kapcsolatokat, kiszolgáltatottságot. Nem hagyom, hogy bántsanak. Rájövök, hogy elég jó vagyok! Hogy a bántásom, nem rólam szólt.
Rájön lassan a környezetem, hogy mit veszít, fáj, de sajnos túl későn.
Nem élhettem meg hosszú éveken át, de szeretem, hogy Nő vagyok. Szeretem és elfogadom a női lét hullámzását. Megélem és meg akarom élni minden aspektusát. Szeretek szeretni, szeretek érezni, szeretem, hogy ilyen vagyok és lassan újra elhiszem, hogy szerethető vagyok. Nagyon is! Emberien tökéletlenül.
Kamilla • Gelegen Gallery
• A CV / portréfotózásról bővebben itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
