• Fotós szakmai cikk •
Ritka táncpartner az olyan, akivel egyszerre lehet meghitten lassúzni, szenvedélyesen rockyzni és őrülten pogózni. Az M.Zuiko 17mm PRO pont egy ilyen "táncpartner".
Hol is kezdjem az áradozást? :)
Ahhoz, hogy megértsd, miért is imádom és használom az M.Zuiko 17mm PRO, 45mm PRO, és a 75mm 1:1.8 objektíveket, egy picit vissza kell, hogy tekintsünk a múltba...
Késő este volt, egy Sí és Snowboard fesztivál színpadán állok éppen. Mellettem a DJ őrületes hangulatban, alattam a mámorban tomboló tömeg. Egy M. Zuiko 45mm 1:1.8 -as és egy M. Zuiko 25mm 1:1.8 -as objektív van nálam, na és a kedvenc alkotóeszközöm, az Olympus PEN - F. Ez utóbbival semmi baj sincsen, de a másik kettő már problémás lesz a szituban. Szeretném a tömegből az arcokat kiemelni, de a szeretett 45mm 1:1.8 -as objektívem a legnagyobb megdöbbenésemre, szinte azonnal el is vérzett. Kevés az 1.8 -as fényerő, ezáltal nem tudom a megfelelő záridőt kiválasztani. Emelnem kell a fényérzékenységen és várni, várni és csak várni, hogy pont úgy essen a disco lámpa fénye az arcokra, ahogy az éppen tökéletes. Mindemellett természetesen keresem a jó arckifejezéseket is.
Komoly kihívás és türelempróba. Nem baj, szeretem az ilyet.
Végülis csak egy - két tökéletes képre van szükségem a cikkhez, meg persze a buli sokáig tart. Telnek-múlnak a percek, egyszercsak na talán most, most, most és igeeen..., elkészült a tökéletes kép. Az órámra nézek és ledöbbenek, közel 40 perce állok a színpadon. :O Sebaj, már csak a DJ -ről kell. Hoppá, ez már egy másik srác, lemaradtam, bakker. Most várnom kell kicsit, mert ő nem túl érdekes a cikk szempontjából, de a következő DJ már az lesz. Előveszem a 25mm 1:1.8 -ast, ebbe biztosan minden bele fog férni optimálisan, gondolom, hiszen ez full frame -n 50mm -nek felel meg, az pedig egy jolly joker.
Elkezdem próbálgatni és a lelkesedésem kezd alábbhagyni. Kevés az 1.8 -as fényerő, és nem választja le megfelelően a hátteret az előtértől. Nem ehhez vagyok szokva, én Canon 6D -ről váltottam az Olympusra és az 50mm 1:1.4 -es lencsével, ezt simán meg tudnám oldani. Na jó, mondjuk igaz ISO 3200 -on. Ráadásul ahogy nézem, a 25mm is szűk nekem, hátrébb kell állnom, viszont szűk arra a hely. Bonyolódik a szitu...
Itt térjünk is vissza a jelenbe. Gondolom, sokan éltetek már meg hasonló érzést, mikor a micro 4/3 -ados rendszeretekkel szerettétek volna a hátteret tökéletesen leválasztani az előtértől. Az eseményt követően elkezdtem jobban utánajárni, hogyan tudnám elérni azt, hogy akár 1 méteren belül is le tudjam választani az az szépen elmosni a hátteret. A valódi és elegáns megoldást egyrészt a 45mm PRO, másrészt pedig a szélesebb látószögű 17mm PRO hozta el a számomra. Ez utóbbi lencse full frame -re számolva 35mm -t jelent, ami számomra tökéletes mindenre (is).
Nehéz ezt szavakba vagy szárazan számokba önteni, ezért egy modell segítségével utcai és otthoni körülmények között is teszteltem, hogy megmutathassam képek formájában is Nektek. A fenti képen például az ablak csak 30 - 40 cm -re van a modell arcától számolva és mégis szépen leválasztja a hátteret. Az alábbi képek mind 1.2 -es fényerőn készültek és úgy vélem, elég beszédesek részletgazdagság terén is. Nézzétek például az utcai jelenetet, milyen szépen választódik le a háttér a modelltől. Mikor kicsit torzítani szeretnék a képarányon, közelebb megyek, de már 1,5 méterről is tökéletes és arányos végeredményt kapok.
Imádom megszegni a fotózás alapszabályait, szeretem például a komponálásban a szabálytalan, " nem normális" beállításokat. A PEN -F -be előre 4 féle fekete - fehér beállításom van, és imádok sokszor csak RAW + JPG -be fotózni és az itt látható összes kép ez utóbbi fájlformátumba is készült.
De mit is nevezünk normálisnak? Szerintem igazán nincs is olyan! Mindenkinek más a szép, más a jó, és pont ezért szép a mi szakmánk, mert különbözőképpen tudjuk megmutatni ugyanazt és egyébként senkinek sincs igaza. :D
Tehát összességében a fentiek miatt, ha csak egy objektívem lehetne akkor biztosan a 17mm PRO -t tartanám meg. Hiszen táncolni is csak úgy jó, ha partnerünkkel minden zenére együtt érezzük a ritmust. :)
ui: az M. Zuiko 75mm 1:1.8 egy külön világ, hamarosan arról is írni fogok nektek kicsit. ;)
Ezúton is köszönöm a különleges hangulatú képeket, az egyik legprofibb modellnek akivel valaha volt lehetőségem közösen dolgozni, aki ráadásul 2 gyermekes anyuka is: Radogna Melody
Bánhalmi Norbert
modell: Radogna Melody - instagram.com/radognamelody/
• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
