Sok történet van az életemben, melyek alakítottak és olyanná tettek, amilyen most vagyok. Nem mindegyik pozitív történet, de mindegyik tanít valamire. Amit most leírok az kiemelkedik a többi közül, mert sokszor befolyásolta a későbbi döntéseimet is.
A szüleim mindig "szeretet-burokban" tartottak, a családunk abszolút tökéletesen működött. Én egy halk szavú, mindenkinek megfelelni akaró lány voltam sokáig, aztán ezt a kényszerességet sikeresen elhagytam. Egyrészt mert rájöttem, hogy mindenkinek úgysem tudok megfelelni, másrészt pedig ki kell állnom magamért, az igazamért, és meg kell védenem magam az olyan emberektől, akik szeretet nélkül működnek a kapcsolataikban.
13 évvel ezelőtt egy hónap alatt jutottam el arra a szintre, hogy nem tudtam járni, és borzasztó fájdalmaim voltak. Apa és az öcsém vittek ölben mindenhova: az orvosokhoz, a lakáson belül mozogva, a fürdőbe...
Képzeld el milyen érzés egy örökmozgó embernek elviselni azt, hogy semmit nem tud egyedül megcsinálni, mindenhez, a legalapvetőbb dolgokhoz is mindig rá van szorulva valakire! Több, egészen elképesztő orvos és természetgyógyász után végre sikerült megtalálnunk azt, aki értett is ahhoz, amit csinál, sőt, az egyik legjobb a hivatásában. Egy hetes alapos kivizsgálás után átkerültem az immunológiára. Ott az orvosom elmondta, hogy Behterew szindrómám van. Miközben sorolta ennek a betegségnek a lefolyását, kétszer néztem a hátam mögé, hogy kihez beszél, mert ezeket bizonyára nem nekem mondja. De igen, hozzám beszélt.
Aznap este, persze csak mikor már nem látott senki, megengedtem magamnak pár óra önsajnálatot.
Másnap reggel viszont úgy döntöttem, hogy ezen akárhogy is, de túllépek. Nem fogok életem hátralévő részében fájdalommal élni, injekciózni magam hetente, és végképp nem leszek lemerevedett gerincű ember. Azt viszont tudtam, hogy így biztosan nem vállalhatok gyereket, mert nem leszek képes rá. Az injekcióm nincs tesztelve, így nem használható, de kaphatok szteroidos injekciót, amiből - ismerve a "jótékony" hatását - inkább nem kérek.
Eleinte járókeret, gyógytorna két mankóval, rehabilitációs kezelések, szurik határozták meg a mindennapjaimat. Amikor pár hónap után először mentem mankó nélkül az utcán, és sikerült megelőznöm valakit, úgy örültem, mintha valami olimpiai számban nyertem volna. Erre mondják, hogy „az élet apró örömei”.
Szépen javultam, de azt gondoltam, ez így nem lesz elég. Elmentem egy hastánc oktató képzésre, mert ez a fajta mozgás az összes ismert és kevésbé ismert, mély izmaidat is átmozgatja. Bevált, és jobban is élveztem, mint a gyógytornát, pedig a gyógytornászom egy földreszállt angyal volt.
A táncképzés alatt sokat foglalkoztunk a test mellett a lélekkel is. Elmentünk Hellinger-féle családállításra, amit mindenkinek szeretettel ajánlok. A témám egyértelműen a betegség volt. Elképesztő és egyben megrázó volt látni, hogy ez a módszer milyen fantasztikusan működik. Olyan okokat és összefüggéseket mutatott meg, amelyekre soha nem gondoltam volna a betegségemmel kapcsolatban. Még bele telt egy évembe, hogy feldolgozzam az ott kapott információkat.
Sok önismereti programot csináltam, jóga, tánc, Access Bars tanfolyam. Lett több Theta Healing-es ismerősöm, barátom, akik szintén sokat segítettek az elmúlt években. Most a Kundalini jógát és a Pranayamát gyakorlom, ismerkedem velük.
Hosszú, sok tanulással, szembenézéssel teli időszak volt ez, de egy éve nem kell inkekció, és elmondhatom, hogy végre jól vagyok. Kijelenthetem, hogy Bechterew volt, nincs.
Mi változott? Fontossá vált az élmények gyűjtése, tudatosan megélni minden pillanatot, az érzéseim, vágyaim, a nőiségem. Élvezni az életet, a jó borokat, ételeket, a természetet, és minden nap hálát adni ezekért.
Megtanultam mindig nyitottnak és kíváncsinak lenni, és hallgatni a megérzéseimre. Felvállalni önmagam, úgy, ahogy vagyok, a hülyeségeimmel együtt, és kiállni az igazam mellett, felellőséget vállalni magamért.
Fontos a saját magammal töltött idő, amikor csak én vagyok, és azt csinálok, ami adott pillanatban nekem a legjobb. Megtanultam nemet mondani, és értékelni azokat az embereket, akik fontosak számomra. Már tudom, hogy tudok segíteni másoknak is.
Az élet szép, és sok csodás dolgot tartogat, csak meg kell állni a nagy rohanásban és észrevenni ezeket. Lassíts és figyelj tudatosan magadra, hogy igazán élj, mert ha nem teszed, az élet rákényszerít!
