Kuzinom szerint a vörös rúzs (és a vörös alsónemű) 40 felett kötelező. Ezen kijelentése után tompa tekintettel bámultam rá miközben azon zakatolt az agyam, hogy ez nem lehetséges, ezt biztos, hogy meg tudom majd cáfolni, de közben ott lebegett a mindent átölelő márpedig igaza van gondolatesszencia, ami lassan, de hatásosan közömbösítette ellenkezésemet. Próbáltam kikerülni, hogy nekem ne magyarázzon, az nem lehetséges, hogy ezt a dolgot ennyire leegyszerűsítsük, mert olyan nincs, hogy vörösre fested az ajkaidat és Nővé változol.
És ha nem is áll jól? És ha öregít?? Könyörgöm, 40 után a még a napszakok árnyékait is figyelembe kell vennünk a megjelenésünknél, akkor mégis hogyan gondolhatja, hogy ez a harsány, mindent felülíró, ez a riasztás szín-jelkép, a bohócok orrán virító a híres mulatók és a legősibb mesterség lámpájának világát idéző szín az én sápadt, elnyűtt arcomon, a karikás szemeim és a túl nagy orrom alatt nem-e gonosz kis pipacsként fog virítani. Miből gondolja, hogy 40 után lesz bátorságom olyasmihez, amihez addig nem volt? Mi változik 40 után? – kérdeztem riadtan.
Megmagyarázta. - Eljött az idő. Mint mindenhez ehhez is meg kellett érni. De most, hogy eljött más lesz minden. Semmit sem tehetsz ellene, mert az idő megy. Csak rajtad áll, hogy csendes parázs leszel vagy lángoló fénycsóva, hogy szunnyadva várod, hogy őszbe forduljon a hajad, vagy lázadva vágtatsz még egy darabig az úton. A döntés szépen lassan megszületik benned. És akkor majd meg fogod venni azt A Vörös Rúzst. – mondta félmosollyal. - Nézegeted, forgatod, gondolkodsz mindenfélén, míg végül hozzáérinted a szádhoz. Esetlenül húzod először az alsó ajkaidon, majd a felsőn. Kicsit túlmész a széleken. Javítgatod, de aztán letörlöd. Kicsit zavarban leszel, kuncogsz magadon, talán meg is könnyezed. De megint felkened. Most már sokkal lassabban, érzékibben, határozottabban. Nézed magad a tükörben. Nagyon Vörös. Úristen mennyire. Ki ez? – kérdezed majd magadtól. Ismerkedtek, miközben olyan izgatott leszel, mint már nagyon régen nem. Látod már? Az ajkaid Vérvörös rózsaszirmok, melyek a megélt évtizedek érzelmi hullámvasútjára ültetik azt, aki csak rápillant. Nem útszéli vadvirág, melyet a gyenge szél is fölre kényszerít, hanem a legnemesebb kertek császárnője, akit a Nap a Szél az Eső az Évszakok formáltak. Ez vagy Te. Most lettél igazán Nővé. Az a Nő, aki nem lehettél sem húsz, sem harminc évesen, csak most. Hát élj vele.
Negyven után még mindig sok-sok út áll előtted és az én hitem a Vörös Rúzsban csak egy a sok közül – mondta végül, kivillantva hófehér gyöngyfogait a „Rouge Parisien” színű ajkai mögül. „
• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
