Sosem felejtem el... egy este a metrót vártam. Végig néztem a peronon várakozó embereken. Megakadt a szemem két fiatal srácon, akik egymással szemben állva beszélgettek, nevettek, majd az egyikük végig simitotta a kezét a másik srác karján. Abban a mozdulatban minden benne volt. Visszafogitt, még is erőteljes vallomás. Tekintettel voltak arra, hogy a nagy közönséget ne sértsék, épp csak annyit adtak magukból, hogy sejthessük ami számukra egyértelmű: a birtokukban őszinte, valódi szerelem van.
Hogy lehet mind ezt képeken visszaadni?
A stúdióban teljesen sötét volt, egy kevés sejtelmes fény rajzolta meg meztelen testünk vonalait.
Álltunk egymással szemben. Más esetben annyira egyszerű, de most zavarban vagyok. Kevés a már megszokott környezet, az ismerős arcok. Rutintalan vagyok. Ismerem a velem szemben lévő lányt, de idegen helyzet előtt állok.
Megöleljük egymást. A két meztelen test lassan egymáshoz ér, majd teljesen összesimul.
Szeretném, de még nem tudom teljesen átadni magam. Kavarognak a gondolataim. Hogyan tovább? Hogy érintsek? Vajon mit gondol a másik és ki irányít?
Ekkor lágyan végig húzta kezét a karomon, majd lassan a hátamon. Megszűntek a gondolatok, átvették az irányítást az érzékeim. A halk zene mellett már hallottam Anita minden egyes lélegzetvételét, hozzám simulva éreztem heves szívverését. A keze lassan felfelé halad a hátamon, majd a nyakamon és a hajamba túr. Izgató volt. Végig simítottam a bőrén, az ajkam lágyan nyílt és egyre mélyebben vettem a levegőt. Minden érzést a magaménak akartam. A külvilág megszűnt, csak ketten maradtunk...
• A CV / portréfotózásról, itt olvashat bővebben
• A portfólió / társkereső fotózás szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
• A fehérneműs -, és művészi aktfotós szolgáltatásról, itt olvashat bővebben
