• Fotós szakmai cikk •
Képzeld el, hogy elindulsz a vaksötétben egy szűk résen a föld mélye felé. Minden ismeretlen, minden tapintás, illat és hang kérdéseket vet fel benned. Nem tudod mivel találkozol, ha beljebb merészkedsz. Esetleg beszorulsz vagy talán egy szakadékba zuhansz, mint a filmekben? Van persze egy fejlámpád. De ez pont csak annyi látnivalót tár fel előtted, ami néhány kérdésedre választ ad. Ott az egy pók volt vagy épp denevér. A kürtőkön átsüvítő szél fura morajlása állandó izgalomban tart, egészen addig, amíg meg nem szokod. Ágit, Fannit és Ricsit, akik az idegenvezetőim voltak a Pilisben, ez a környezet kapcsolja ki igazán. Felfedezők és kutatók is egyben.
Szűk, sötét barlangban bolyongani, valljuk meg, igencsak komfortzónán kívüli. Mégis szerettem volna velük tartani ezen a különleges kiránduláson. De miért is?
Történetünk a Medvesi Fotósmaratonon kezdődött, ahol Berentés Ágnessel találkoztam.
(geológus, geográfus és barlangi fotós).
Éppen az Olympus E-M1 mark III -nak az éjszakai tesztjére készültünk Nagy Zoltán Olympus nagykövettel, aki a csillagfotózás funkciót prezentálta a közönségnek. A csillagfotózás rejtelmeinek feltárása közben mesélt Ági a munkájáról, és engem teljesen elvarázsolt az a világ, amiben Ági és társai léteznek.
A csoda kalandok és látnivalók hallatán rögtön meg is kérdeztem, hogy lenne -e kedve az egyik csúcsmodellünket levinni a föld alá és hadra fogni. Így történt, hogy közel egy hónappal később egy budai barlangban elkészültek az első teszt képek.
Az első tesztet követően, most egy héttel később 3 hatalmas hátizsákos barlangászt követek a Pilisben.
Felkészülésképpen az alábbi filmet kaptam Ágitól megtekintésre. Hát, minden elismerésem az övék, de nekem nem hozta meg igazán a kalandra vágyó énem kedvét. :)
Valamiért most mégis itt vagyok és érzem, hogy vonz ez a világ. Talán a legjobban az úgynevezett szűkületeken való átkelésektől tartok, de próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat és csak a környezet szépségére fókuszálok. Áginál az E-M1 mark III és hozzá az M.Zuiko 7-14 PRO és az M.Zuiko 60mm 1:2.8 macro van gondosan elcsomagolva. DSLR géppel és rendszervakukkal dolgozik. Tudom, hogy számára az Olympus rendszer egy teljesen más gondolkodásmódot igényel majd. Nem célom, hogy meggyőzzem a rendszerről. Én is úgynevezett switcher vagyok és tudom, hogy az ő eszközparkjával az évek alatt megszerzett rutin és tapasztalat az, amivel időhatékonyan tud alkotni.
Megérkeztünk a barlang szájához, a bejárat egy nagyon pici ajtó. Az első érzetem az, hogy itt biztosan nem fogok beférni, nemhogy még tovább is jussak. A csapat iszonyúan profi, nagyon gyorsan próbálnak megnyugtatni azt tudatosítva bennem, hogy nincs okom pánikra, sőt ez a barlang olyan könnyű, hogy szinte gyerekeknek való. Bár ettől sem igazán nyugszom meg, igyekszem nem izgulni.
Kinyílik az ajtó és egy igazán szűk rés látványa fogad. Nincs visszaút, indulni kell. Ági az első, aki belép a barlangba. Őt követem, rögtön felhívja a figyelmem, hogy " milyen szép barlangi keresztes pókok " vannak a résekben és még póktojásokat is látni, amit forgatókönyvszerűen a légáramlat meg is mozdít. Igyekszem nem nagyon irtózni és elfogadni a tényt, hogy itt nem én vagyok otthon. Az első kanyaron túl esve, már a kíváncsiság visz tovább.
Alább Spéder Ferenc természetfotós UV fényben készült barlangi vitorláspókja látható, amit szintén a barlangok bejáratánál lehet felfedezni.
Ahhoz képest, hogy úgy éreztem, az ajtón sem fogok beférni, már egészen mélyen vagyok, kb 5 métert sikerült megtenni befelé. Egy nagyobb terembe érkezünk és itt ér az első felismerés, hogy: Te jó ég, megcsináltam!
Bent vagyok egy barlangban és tele vagyok kérdésekkel. Szeretném megtudni, hogy hogyan is zajlik egy felfedezés, mi hajtja őket. Milyen élőlények élnek a pókokon és a denevéreken kívül itt a mélyben, illetve hogyan is zajlik a barlangi fotózás.
Ha hiszitek ha nem, a barlangban telelnek a szúnyogok és a pókok leginkább, akik előszeretettel a bejáratnál tartózkodnak. Ha sokáig nézel egy pontot, apró pici fehér atkákkal fogsz találkozni és a denevéreket sem hagyja nyugton a természet, ugyanis nekik is van privát élősködőjük. Ők az úgynevezett denevér kullancsok. De itt még nincs vége a felsorolásnak, mert rengeteg más állat jár telelni vagy épp étkezni a barlangokba a rovarokon kívül, úgymint a kígyók, rókák és egyéb kis- és nagy testű emlősök. Vannak viszont olyan élőlények, akik kifejezetten itt élnek és nem is merészkednek a felszínre. Éppen ezért színük és látásuk sincsen, mivel nincs rá szükségük.
No de térjünk vissza a barlangi fotózásra. Ági ha teheti, végigmegy fejlámpával a barlangon feltérképezi, majd visszafelé kezdi el fotózni. A rendszervakuit távvezérli és a barlangász társai segítségével tudja különleges helyszíneken bevilágítani a teret. A kollégái képesek a legkülönbözőbb helyekre bemászni, vagy épp lógni egy kötélen több száz méter mélység felett és irányítani kézbül a vakut a legtökéletesebb kép elérése érdekében.
Egyszerre izgalmas és félelmetes világ ez a földi halandó számára. Éppen ebből az okból kifolyólag egy - egy kép elkészítése a helyszín bonyolultságától függően akár órákat is igénybe vehet. Az esetünkben több mint egy óra is eltelt, mire a tökéletes kép elkészült, hiszen a DSLR után egy új világ volt Ági számára az Olympus. Mint egy vadonat új barlang felfedezése, ahol fokozatosan ismerkedik meg az ember méterről méterre a helyszínnel.
Az alábbi videóban megpróbáltuk 90 másodpercben összefoglalni a napot.
S milyen képek készültek a végén?
Engem teljesen lenyűgöztek. Arra a következtetésre jutottam, hogy folytatni kell ezt a tesztet és legközelebb Dékány Zsolt nagykövetünket szeretném elhívni, aki úgy ismeri az E- M1 mark III lehetőségeit, mint Lewis Hamilton a saját versenyautóját.
Berentés Ágnes
Bánhalmi Norbert
