Kiállítás · 2015
A Nő ötven árnyalata
Stefánia Palota, Budapest
Ahogy én mesélném
Egy nő sosem csak egy nő. Ez volt az egész kiindulópont. Le akartam fotózni a teljes érzelmi spektrumot — azt a távolságot, ami aközött feszül, amit a világ elvár tőled, és amit reggel hétkor valóban látsz a tükörben.
Ötven árnyalat nagyjából stimmelt, bár mehettünk volna a végtelenségig. Volt fotózás, ami elejétől a végéig nevetés volt. Volt, amelyik sírással ért véget, és azok a képek a legigazabbak közé tartoznak, amiket valaha csináltam. A cím kacsintás volt arra a könyvre, amit abban az évben mindenki olvasott; a tartalomnak semmi köze nem volt hozzá.
Galéria
Művek a kiállításról


















































Sajtó és média