A humanista objektív

A rövid változat

A munkám valahol a radikális puritanizmus és a méltóságteljes dokumentarizmus között áll. Az ív a katonai fegyelem szigorú struktúráitól a tantrikus intimitás szakrális káoszáig tart — leírva abszurdul hangzik, de őszintén ez az út. Ezek nem csak esztétikai tárgyak, hanem esettanulmányok az identitásról, az emlékezet felfeslésről és a testtel való viszonyunk helyreállításáról. Három projekt tartja az egészet: a Mérföldkövek ’56, az Ébredés és A Nő világa. A munka a New York–Bécs–Budapest tengelyen mozog, és nemzetközileg a Saatchi Arton is látható.

1 · A fegyelemtől a lélekig

A katonai precizitás mint alap

2006-ban megalapítottam a Magyar Honvédség első professzionális fotóstúdióját. Ez nem életrajzi lábjegyzet, hanem a kulcs ahhoz, ahogyan dolgozom. A katonai fotográfia tárgyilagosságot, gyorsaságot és technikai tökéletességet követel. Én ezeket a készségeket egyszerűen máshová vittem: a célkeresztben ma az emberi lélek rezdülései állnak. A képeim a rend és a káosz feszültségéből élnek. A témák a legmélyebb sebezhetőséget érintik — betegséget, öregedést, traumát —, miközben a kivitelezés sebészi és csendes marad.

New York: a látás iskolája

New Yorkban állt össze végleg a szemem. Ott tanultam meg látni, nem csak nézni. Ezekből a városi évekből származik a Sunrise Ride is, amely az Európai Környezetvédelmi Ügynökség nemzetközi pályázatán közönségdíjat nyert — és az a képesség, hogy dokumentarista pillanatot fine art szintre emeljek.

Radikális puritanizmus

Az igazi Nők (30+1) óta, 2014-től egyetlen álláspontot képviselek a retus korával szemben: a ráncok, a bőr textúrája és az aszimmetria nem hibák, hanem egy élet hitelesítő pecsétjei. Természetes vagy lágy fénnyel világítok, és leveszem a társadalmi álarcot, mielőtt elkészítem a képet.

2 · Történelmi trauma: Mérföldkövek ’56

A 60. évfordulóra készült a New York-i Magyar Házzal — a legerősebb példa arra, amikor inkább történészként dolgoztam, mint művészként. Hónapok terepmunka New York államban, Connecticutban és New Jersey-ben; oral history interjúk; és egy diptichon-koncepció, amelyben a túlélőket azzal a tárggyal együtt fotóztam, amit magukkal hoztak Magyarországról. Klasszikus portré, rembrandti fény, direkt tekintetek, semmi áldozati póz. A projekt valódi történettudományi vitát is kiváltott a hős és a bűnös kategóriáiról — ami kurátori szempontból csak növeli az értékét: rögzítettem, nem ítélkeztem, és pontosan ez a nyers emlékezet kell a valódi traumafeldolgozáshoz.

Mérföldkövek ’56 →

3 · A test mint csatatér és szentély: Ébredés

A Semmelweis Egyetem onkológiájával (Dr. Dank Magdolna) és Dr. Csernus Imre pszichiáterrel valósult meg — a művészet és a gyógyítás intézményes összefonódása. Ahol a kortárs kultúra tabuként vagy sokkoló képként kezeli a rákot, én a regenerációra fókuszáltam. A résztvevőknek a fotózás aktív terápiaként működött. A fekete-fehér átirat és a szoborszerű fény a hegeket a túlélés kitüntetéseiként integrálja a test harmóniájába; Vincent & Vincent versei érzelmi rezonátorként működnek. A sorozat bejárta Budapestet, Noszvajt és Veszprémet, és állandó helyén lóg a Csolnoky Ferenc Kórház Onkológiai Centrumában.

Ébredés — az Új kezdet →

4 · A női lét stációi: A Nő világa

Kilenc természetes átmenet, Vámos Miklós íróval — vizuális lázadás a fiatal-vékony-tökéletes háromszög ellen. Mivel a statikus kiállítás korlátokba ütközik, részvételi irányba nyitottam a projektet: online térben bárki beküldhette a saját történetét, ami szerzőből házigazdává tett. Technikailag a minimalizmusomat mutatja — kis gép a félelmetes DSLR helyett, hogy megmaradjon a szemkontaktus, és a fizikai közelségből érzelmi közelség legyen. A Stefánia Palota-beli finálét kerekasztal egészítette ki coachokkal és modellekkel: a művészet kilépett a fehér kockából a társadalmi fórumba.

A Nő világa →

5 · A technológus művész

• OM SYSTEM nagykövet (2018–) — A The Japan Times írt arról, hogyan újítottam meg a márka magyarországi kommunikációját — felhasználói élménnyel, edukációval és közösséggel a specifikációk helyett.
• Az első magyar fotóalapú NFT-kollekció — A The Men's Dreammel elsőként vittem a magyar fotóhagyományt a blokkláncra, egy manhattani klubbeli bemutatóval és jótékonysági aukcióval.
• Rege Galéria, Tihany (2020–) — Egy Samsunggal létrehozott digitális kiállítótér társalapítója és kurátora — szakrális tér és profán technológia fúziója.
• Sunrise Ride NFT — Az EEA-díjas kép később digitális tulajdonjogot párosított fizikai műtárggyal és egyedi zenei kompozícióval.

6 · A szakrális intimitás felé: Touch

A 2024-es Touch Bécs és Touch München a spiritualitás felé fordul: a tantra masszázs holisztikus gondoskodásként, nem tárgyiasított testként. A korábbi fekete-fehér átadja a helyét az arany tónusoknak és a gyertyafénynek. Olyan társadalmakban, ahol az érintéséhség népbetegséggé vált, az érintés rehabilitálása tűnt a leghasznosabbnak, amit a fotográfia tehet.

Touch Bécs & Touch München →

7 · Miért lehet ez érdekes neked

• Hiteles narratíva — Mélyen humanista művész katonai háttérrel — olyan történet, amit a művek alátámasztanak, nem csak díszítenek.
• Társadalmi beágyazottság — Nem l'art pour l'art: emigráció, betegség, női szerepek, történelmi emlékezet.
• Vizuális konzisztencia — A radikális puritanizmus és a fekete-fehér egységes, felismerhető arculatot ad az életműnek.
• Technikai innováció — Az NFT- és digitáliskiállítás-tapasztalat megszólítja a fiatalabb gyűjtőket és a technológiaorientált galériákat.

Kiállítási koncepciók, amiket szívesen építenék veled

• Hegek és emlékezet — A Mérföldkövek ’56 és az Ébredés párhuzamosan — a történelmi és a biológiai sebek vizuális analógiája.
• A szent érintés — A Touch Bécs az Apa lettemmel — az intimitás spektruma a szülőitől a spirituálisig.
• A reziliencia arcai — Átfogó portrékiállítás az ’56-os menekültektől a rák túlélőiig.
• EUFÓRIA — a Jelenlét anatómiája (2027) — Capa öröksége a mi évtizedünkre újraírva: húsz megrendezetlen portré az öröm, a szabadság, a fájdalom és a feloldozás határmezsgyéjén.

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” — Robert Capa